Luke 18

Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. ^a1És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk. ^b 2

Hamis bíróról és özvegy asszongyról

3Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; ^c 4Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. ^d 5Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. ^e 6Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; ^f 7Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. ^g 8Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! ^h 9Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? ⁱ 10Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön? ^j

A farizeus és a vámszedő imája

11Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: ^k 12Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. ^l 13A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. ^m 14Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. ⁿ 15A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! ^o 16Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik. ^p

Jézus magához hívja a gyermekeket

17Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. ^q 18De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. 19Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba. ^r

A gazdagság veszélyei

20És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? ^s 21Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. ^t 22A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. ^u 23Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. ^v 24Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. ^w 25Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. ^x 26És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! ^y 27Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. ^z 28A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? ^aa 29Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. ^ab 30És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! ^ac 31Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, ^ad 32A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. ^ae

Jézus harmadszor jelenti szenvedéseit

33És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak. ^af 34Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; ^ag 35És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. ^ah 36Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat. ^ai

Vak meggyógyítása

37Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. ^aj 38És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az? ^ak 39Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. 40És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! ^al 41A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! ^am 42És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, ^an 43Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön. ^ao